Több mint 10 év telt el azóta, hogy az állami nyugdíjrendszer egyik alappillére, a magánnyugdíjpénztár megszűnt. A MANYUP lényegében egy saját, névre szóló nyugdíjszámlának felelt meg, ahol a munkavállalói nyugdíjjárulék egy része hónapról hónapra gyűlt, és ahova magunk is bármikor befizethettünk kisebb-nagyobb összegeket, hogy azok kamatozhassanak, és nyugdíjas korunkban a rendelkezésünkre álljanak – az állami nyugdíj kiegészítéseként.
Ugyanakkor az állami nyugdíjakat egyre nehezebb volt kifizetni a magánnyugdíjpénztárakba átcsoportosított járulékok miatt, ezért nem volt kérdés, hogy ha az állam továbbra is fenn akarja tartani nyugdíjrendszerét, akkor a magánnygudíjpénztárnak mennie kell.
2012. január 1-je a magánnyugdíjak államosításaként vonult be a történelembe, ami, bár sarkos és nem teljesen pontos megfogalmazás, de jól rávilágít arra, hogy a MANYUP addigi formájában nem működhetett tovább. Az intézkedés viszont hatalmas port kavart, és sokan még ma is bizalmatlanok, ha szóba kerül a nyugdíjcélú megtakarítás fogalma.
Bár a legtöbben visszaléptek a normál, állami társadalombiztosítási rendszerbe, a téma ma is újra és újra előkerül.
Vajon mi lett azokkal, akik maradtak a magánnyugdíjpénztárban? Szankcionálta őket az állam? Számíthattak a vagyonuk gyarapodására, számolhattak hozamokkal? Egyáltalán hányan vártak ki, és vállalták a kockázatot?
Sokunkban felmerülnek ezek a kérdések, sőt, valószínűleg az is, hogy ha a MANYUP már nem működik a korábbi módján, lehet-e hasonlóképp nyugdíjas korunkra gyűjteni, és biztonságosan jobb hozamokat remélni. Ha igen, hogyan?
Cikkünkben az említett probléma- és kérdéskört járjuk körül, miközben feltárjuk a legjobb, aktuálisan elérhető nyugdíj-előtakarékossági lehetőségeket.
A tragikus sorsú MANYUP
Az 1998-tól elérhető magánnyugdíjpénztárban a munkavállalói járulék egy része az államkasszába, míg másik része a MANYUP számlára érkezett. Az elgondolás emögött az volt, hogy a jövőben részben e másodikból szerették volna fedezni a nyugdíjakat.Egész pontosan 75%-ban az államkasszából, 25%-ban pedig a magánnyugdíjpénztári befizetésekből tervezte az állam kiegyenlíteni a díjakat. Ugyanakkor hamar világossá vált, hogy a két pillér egyidejűleg fenntarthatatlannak biztonyult.
A pénztári befizetéseknek „hála” az állami oldalon egyre nagyobb kiesés mutatkozott, amely 2009-re már 354,1 milliárd forintot jelentett.
Ez pedig hosszú távon mindkét pillér összeomlásához is vezethetett volna. Mindemellett már akkor is jelentősen érezhető volt a társadalom elöregedésének problémája, így ezzel együtt az államnak muszáj volt valamit lépnie.
Már tíz év telt el a magánnyugdíjpénztárak megszűnése óta, az intézkedés miatt pedig sajnos még a mai napig sokan bizalmatlanok a nyugdíj-előtakarékosságokkal szemben.
2012-ben a MANYUP átalakult, vagyis az addig a járulékokból összegyűlt pénzt visszacsoportosították az államkasszába. A korábbi magánnyugdíjpénztár-tagok, akik visszaléptek az állami rendszerbe, a reálhozamot és a saját befizetéseiket visszakapták, de még így is rossz szájízzel és felháborodva voltak kénytelenek tudomásul venni az államosítás tényét.
Ez annak volt köszönhető, hogy az állam úgy vette rá a visszalépésre a tagokat, hogy azt a szankciót helyezte kilátásba, hogy aki marad, az nem kaphat majd állami nyugdíjat. Ez pedig, még a várható állami nyugdíjak alacsony mértékével együtt is elég fenyegetően hatott. Ezt a rendelkezést végül nem vezették be, ám az események akkori állása szerint ezt nem lehetett előre látni.
Mi lett azokkal, akik vállalták a kockázatot, ami az állami nyugdíj elvesztése jelentett? Jól döntöttek? Mennyit hozott a MANYUP a konyhára? Milyen lehetőségeik vannak azoknak, akik azóta sem mertek elköteleződni más nyugdíj-megtakarítási lehetőség mellett?
Mi a helyzet ma a magánnyugdíjpénztárakkal?
A pénztár korábbi működési formája 2012. január 1-jétől teljesen átalakult. A megmaradt tagok (ekkor még körülbelül 102 ezer fő) által befizetett pénz továbbra is – mind a mai napig – kamatozik, valamint új befizetéseket is eszközölhetnek, de csak önkéntes alapon, az adózott jövedelmükből.
Ugyanakkor az új járulékbefizetéseiket már az államkasszába csoportosították át, ugyanúgy, ahogy a pénztárból kilépők esetében.
A kormány később jogszabályban azt is meghatározta, hogy azokat a magánnyugdíjpénztárakat, ahol az összes tagnak kevesebb mint 70%-a fizet csak aktívan tagdíjat, fel kell számolni. Ekkor a megszűnő pénztárak tagjai ismét dönthettek úgy, hogy visszalépnek az állami rendszerbe, megkapják a reálhozamot és önkéntes befizetéseik összegét, vagy átlépnek egy másik, működő pénztárba.
Mennyit nyertek a pénztárakban maradó „bátrak”?
Több mint 3 millió magyar kényszerült úgy dönteni, hogy távozik a magánnyugdíjpénztárból. De mi van azokkal, akik maradtak? Az eltelt évek távlatából már jól látszanak a tapasztalatok és a döntésük következményei.
Mára összesen négy magánnyugdíjpénztár maradt, melyek a következők: Budapest Magánnyugdíjpénztár, az MKB Nyugdíjpénztár, a Horizont Magánnyugdíjpénztár és a Szövetség Magánnyugdíjpénztár. Ezek portfóliói majdnem minden évben infláció feletti hozamot jelentettek tagjaiknak.
A fenti ábrán látható, hogy a legnagyobb profitot a Budapest és az MKB pénztári tagok realizálhattak, akik ennyivel több pénzből gazdálkodhatnak nyugdíjas korukban az állami nyugdíj összegén felül.
Úgy tűnik tehát, hogy azok jártak jobban, akik maradtak a magánnyugdíjpénztárakban. Akik közülük az elmúlt 10 évben elérték a nyugdíjkorhatárt, átlagosan milliós nagyságrendű reálhozamot vehettek fel. Mindemellett akik pedig úgy döntöttek, hogy nyugdíjazásuk után hagyják el a magánnyugdíjpénztárat és lépnek át az állami rendszerbe, ugyanúgy 100%-os nyugdíjat kapnak a csinos hozamok mellé.
A MANYUP-tagok története tehát világos, de mit tehetnek azok, akik annak idején visszaléptek a normál rendszerbe? Nekik milyen lehetőségük van növelni a nyugdíjas korukban rendelkezésre álló nyugdíjjáradék összegét?
A kérdés már csak azért is égető, mert a nyugdíjhelyzet egyre fokozódó problémáit sajnos a MANYUP átalakítása sem szüntette meg. A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer korántsem optimális helyzete miatt pedig az államnak is lépnie kellett. A probléma megoldását az öngondoskodás ösztönzésében látják, ami azt jelenti, hogy a hivatalosan nyugdíjcélúként elismert megtakarítási lehetőségekkel élőket kivételes, évi 20% adójóváírással támogatja.Már csak ebből is nyilvánvaló, hogy az öngondoskodás gondolata nem ördögtől való, sőt! Mivel azonban sokféle lehetőség közül választhatunk, fontos, hogy megfelelő ismeretekkel felvértezve és szakmailag felkészült segítséggel vágjunk neki az ideális nyugdíj-megtakarítási forma megtalálásának.
Biztonságos nyugdíj-megtakarítási alternatívák
Bár az előzményeket tekintve nem meglepő, ha sokan ma is félnek a nyugdíjcélú előtakarékossági lehetőségektől, az ezzel kapcsolatos aggályokat azonban a szakértők szeretnék eloszlatni.
Nézzük meg, milyen biztonságos nyugdíj előtakarékossági lehetőségek állnak rendelkezésünkre napjainkban!
A jelenleg is népszerű önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP) nevét például jó néhányan tévesztik össze a MANYUP-pal, pedig ez egy merőben máshogy felépülő konstrukció, amelyhez az államnak semmilyen hozzáférése nincsen.
Ennek következtében a tagoknak nem kell attól tartaniuk, hogy bármely szerv ráteheti a kezét a pénzükre. A számla ugyanis névre szóló, és az adózott jövedelemből kerül rá pénz. Ez nemcsak az önkéntes nyugdíjpénztárnál, hanem a másik két államilag elismert nyugdíjcélú megtakarítási formánál is is így van.
A három államilag elismert, biztonságos és támogatott megtakarítás ma az önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP), a nyugdíjbiztosítás, valamint a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ). Ezekről bővebb információt útmutatónkban talál.
A különböző típusok és az azokon belül elérhető konstrukciók között rengeteg a különbség. Ahhoz pedig, hogy könnyedén el tudjuk dönteni, hogy élethelyzetünkhöz, anyagi lehetőségeinkhez, egyéni céljainkhoz melyik típus lenne a legmegfelelőbb, mindenképpen érdemes egy nyugdíj-megtakarítási szakértővel konzultálni. A három fő előtakarékossági formán belül ugyanis több mint 70 féle megtakarítási lehetőség adott, amelyek között könnyűszerrel útvesztőben találhatjuk magunkat.
Minden élethelyzet egyedi és több mint 70 megtakarítás létezik, az egyes típusok között pedig akár több millió forintos különbség is lehet.
