A nyugdíjak összegét évről évre emeli a kormány az infláció mértékével, a járandóság vásárlóereje azonban nem feltétlenül nő ugyanilyen ütemben. Az infláció ugyanis nem egyformán érinti a különböző háztartásokat: a nyugdíjasok fogyasztási szokásai eltérnek az aktív korúakétól, így az élelmiszerek, a lakásfenntartás vagy éppen a gyógyszerek drágulása is másképp hat a pénztárcájukra. Arról nem is beszélve, hogy a béremelések mértéke jellemzően meghaladja az inflációt, így folyamatosan nyílik az olló az idős és az aktív korosztály között. Cikkünkben megnézzük, hogy mire elég az infláció elleni nyugdíjemelés, és hogy hogyan őrizhetjük meg az életszínvonalunkat időskorunkban.

A 2000-es évek legelején egy átlagos magyar nyugdíjas kb. 40–45 ezer forintot kapott kézhez havonta. Ez ugyan valamivel meghaladta a létminimum egy főre eső havi 35-39 ezer forintos értékét, de megélni csak szűkösen lehetett belőle.

25 évvel későbbre, azaz napjainkra az átlagnyugdíj összege mintegy hatszorosára, 264 ezer forintra nőtt, ám sajnos a megélhetés is jóval drágább lett. A kérdés az, hogy mekkora összeget tekinthetünk 2026-ban létminimumnak, és ez hogyan viszonyul az aktuális nyugdíjhoz. Bár a KSH 2015 óta már nem vizsgálja konkrétan a létminimumot, a Policy Agenda 2020-ig megtette ezt, így bár mérése nem hivatalos, az alapján mégis meg tudjuk becsülni, hogy egy átlagos nyugdíjas jobban él-e ma, mint 2001-ben vagy 2002-ben.

A nyugdíjas infláció miatt nehéz megtartani a járandóság vásárlóerejét.

A nyugdíjas infláció miatt nehéz megtartani a járandóság vásárlóerejét.
(A kép mesterséges intelligenciával készült)

A kutatóintézet tanulmánya szerint 2020-ban kicsit több mint 112 ezer forint volt a nyugdíjas létminimum egy főre. Ha ezt felszorozzuk az azóta eltelt évek inflációjával, akkor közel 180 ezer forintot kapunk. Azaz míg a 2000-es évek legelején az átlagnyugdíj kb. 13 százalékkal haladta meg a létminimumhoz szükséges összeget, addig 2026-ban mintegy 32 százalékkal.

Ez tehát azt jelenti, hogy ma egy kicsivel többet ér egy átlagos nyugdíj, mint az ezredfordulón, de még ez is kizárólag csak a legszükségesebbekre elég – viszonyításképpen a nettó átlagbér épp a duplája ennek.

És persze ezek még mindig csak “átlagok”, a nyugdíjminimum még jelenleg is mindössze 28.500 forint, bár már döntött a kormány arról, hogy 2027-től 120 ezer forintra emelik azt. De az előbb láthattuk, még az az összeg is jóval elmarad a létminimumtól. Mindezek figyelmbevételével nem meglepő, hogy a KSH 2024-es adatai szerint a nyugdíjasok közel 20 százalékát veszélyezteti az elszegényedés.

Hogyan hat az infláció a nyugdíjra?

Az infláció nem más, mint a pénzünk elértéktelenedése, ami abból származik, hogy általában kis mértékben, de hosszú távon folyamatosan emelkedik szinte minden termék és szolgáltatás ára. Azaz ugyanazért az összegért már nem kapjuk meg ugyanazt a terméket, vagy kevesebbet kapunk belőle. A pénzünk vásárlóereje tehát csökken. Emiatt pedig egyre nehezebb fenntartani  a megszokott életszínvonalunkat.

Szerencsére rengeteg munkahelyen bevett szokás, hogy a fizetésemelés mértéke évről évre követi az inflációt, sőt, jellemzően meg is haladja annak mértékét. 2025 júniusában például 10,5%-kal magasabbak voltak a nettó mediánbérek, mint egy évvel korábban. A keresetek emelkedése így több mint kétszer akkora volt, mint amennyit az állam a nyugdíjak esetében biztosított: az ugyanis még a novemberi korrekció után sem érte el az 5%-ot. De még mielőtt a nyugdíjemelés mikéntjére kitérnénk, tisztázzunk egy fontos dolgot!

Mi az a nyugdíjas infláció, és miért lehet más, mint az általános infláció? 

Amikor azt mondjuk infláció, azon általában a KSH által közölt átlagos inflációt értjük, amit a statisztikai hivatal az összes háztartás fogyasztási szokásait figyelembe véve számol ki mondjuk egy hónapra vagy egy évre vonatkozóan. Mivel azonban az idősek életvitele eltér a fiatalabbakhoz képest, esetükben külön fogyasztóiár-indexszel is számol a hivatal: azaz azt nézik meg, hogy a nyugdíjas háztartások által fogyasztott termékek és szolgáltatások ára átlagosan mennyivel változott.

Persze a két mutató között elsősorban nem az a különbség, hogy más termékeket vizsgálnak, hanem az, hogy más súllyal veszik figyelembe az egyes kiadási csoportokat. Tegyük fel például, hogy egy év alatt 25%-kal nő az üzemanyagok ára, ez nem okoz különösebb törést egy átlagos nyugdíjas házaspárnak, hiszen ők már nem annyira mobilisak, rendesen megérzi viszont egy aktív korú család, akiknél elengedhetetlen, hogy mindennap autóba üljenek. Ha viszont a gyógyszerek ára nő 25%-kal, az idős házaspár kerül bajba, mert nekik már valószínűleg napi szinten be kell szedniük 1-2 tablettát, míg a fiatalabbak csak évente 2-3 alkalommal nyúlnak valamilyen pirulához.

Sokan persze azt gondolják, hogy egy bizonyos kor felett a megélhetési költségek alacsonyabbak, de még ha ez így is van, ki lehet jönni a korábban említett, az átlagfizetéshez képest feleakkora átlagnyugdíjból?

A nyugdíjas háztartások fogyasztói kosara eltér az aktív korúakétól: sokkal többet költenek például gyógyszerre.

A nyugdíjas háztartások fogyasztói kosara eltér az aktív korúakétól: sokkal többet költenek például gyógyszerre.

A fogyasztói kosár: Mire költenek a legtöbbet az idősek? 

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon a medián bér körülbelül nettó 438.000, míg a medián nyugdíj mintegy 232.000 forint. Ez a fizetések és nyugdíjak középértéke (tehát nem a korábban említett átlaga), vagyis az emberek pontosan fele ennél kevesebbet, a másik fele pedig ennél többet kap.

De mire megy el a havi járandóság?

A statisztikák szerint a nyugdíjasok jelentősen kevesebbet költenek például közlekedésre, ruházkodásra és vendéglátásra, mint az aktívak, más kategóriákban viszont a bevételükhöz képest arányaiban több a kiadásuk. Nézzünk is egy ezzel kapcsolatos táblázatot, az adatok még 2022-ből valók, akkor végzett utoljára a KSH ilyen összehasonlítást.

A fogyasztási kiadások megoszlása
Fogyasztási főcsoport Fogyasztóiár-index részaránya Nyugdíjas fogyasztóiár-index részaránya
Élelmiszerek 27,113% 30,126%
Szeszes italok, dohányáruk 10,605% 9,918%
Ruházkodási cikkek 4,035% 2,269%
Tartós fogyasztási cikkek 9,301% 5,625%
Háztartási energia 4,993% 7,131%
Egyéb cikkek, üzemanyagok 16,012% 13,96%
Gyógyszerek, gyógyáruk 2,5% 5,5%
Szolgáltatások 25,441% 25,471%
Összesen 100,000% 100,000%

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (KSH), A fogyasztási kiadások megoszlása.

Az adatokból kiderül, hogy a gyógyszerek és gyógyáruk részaránya a fogyasztóiár-indexben 2,5, míg a nyugdíjasok kiadási szerkezetében 5,5%, azaz arányaiban kicsivel több mint kétszer annyit költenek el a havi nyugdíjukból erre a célra, mint az aktívak a fizetésükből.

Szeretné előnyben részesíteni Nyugdíj Másképpen szakmai cikkeit a keresőben?

Google Jelölje be megbízható forrásnak a Google-ön

Persze a táblázat adatai nem jelentik azt, hogy forintban is kétszer annyi megy el a nyugdíjasoknál gyógyszerre, mint a fiatalabbaknál, vagy éppen azt, hogy effektív többet költenek élelmiszerre, csupán a fogyasztói kosár megoszlási arányait mutatja be. Nézzük most meg a medián bért és nyugdíjat, és számoljunk utána néhány tételnek. Ezek szerint egy átlagos nyugdíjas megközelítőleg havi 70.000 forintot költ élelmiszerre, míg egy aktív kereső 118.000-et. Látható tehát, hogy ami az arányokat tekintve 3%-os többlet az időseknél, az valójában, forintban 40%-kal nagyobb kiadás az aktívaknál.

Összességében tehát elmondható, hogy a nettó keresetek és a nyugdíjak növekedése közötti különbség rövid távon talán nem meghatározó, de évek alatt óriási lemaradást eredményez az idősek vásárlóerejében. Pedig a legtöbben még nyugdíjasként is szeretnénk utazni, szórakozni járni, de erre már nem biztos, hogy marad pénzünk, ha csak az állami nyugdíjunkra támaszkodunk.

Mindezek tükrében tehát egyértelműnek tűnik, hogy ha idősebb korunkban is a jelenlegi vagy ahhoz közeli életszínvonalon szeretnénk élni, akkor nem szabad csak az állami nyugdíjrendszerre támaszkodni, nekünk is tenni kell valamit. De mielőtt rátérnénk, hogy milyen lehetőségeink vannak, nézzük meg a nyugdíjemelés módját!

Hogyan emelik a nyugdíjakat Magyarországon?

A korábban említett időintervallumnál maradva, a 2000-es évek legelején 40-50 százalékkal haladta meg az átlagos nettó bér az átlagos nyugdíjat, míg napjainkban 100 százalékkal. Azaz a két juttatás között 25 év alatt jelentős mértékben nőtt az olló, ezért érzik úgy az idősek, hogy leszakadnak az aktív korú társadalomhoz képest – egész egyszerűen nem engedhetik meg maguknak azt, amit munkavállalóként még megengedhettek.

Pedig nem feltétlenül kellene, hogy így legyen. Létezik ugyanis egy módszer, az úgynevezett svájci indexálás, amely az infláció és a bérek növekedésének átlagával emeli a nyugdíjakat.

Ez a rendszer 2012 előtt Magyarországon is működött, ám az akkori kormány úgy döntött, hogy ezután kizárólag az inflációt veszi figyelembe a nyugdíjemelésnél. Ennek pedig nyilván hatása volt a nyugdíjak vásárlóerejére: ha érintetlen maradt volna a svájci indexálást alkalmazó rendszer, akkor napjainkban az átlagnyugdíjak valószínűleg jobban szolgálnák az idősek életszínvonalának megőrzését.

Elég a nyugdíjemelés az infláció ellen?

Az állam most tehát minden év januárjában az arra az évre tervezett infláció mértékével emeli a nyugdíjakat, hogy azok vásárlóereje valamennyire versenyképes maradjon. Előfordul viszont, hogy a valós infláció végül magasabb lesz, mint az előrejelzés, és ilyenkor az állam év közben korrigál.

A korrekció mértéke attól függ, hogy adott év első nyolc hónapjában hogyan alakul a nyugdíjas infláció, és ez mennyiben tér el a januárban tervezett értékhez képest.

2025-re a kormány például 3,2%-os általános inflációval számolt, és ennek megfelelően az év elején ennyivel is nőttek a nyugdíjak. Az előrejelzések ellenére azonban a január–augusztusi időszakban az általános infláció elérte a 4,7%-ot, míg a nyugdíjas infláció még ennél is feljebb, 4,8%-ra kúszott.

A nyugdíjkorrekció célja tehát az, hogy a különbözetet kompenzálja, ezért további 1,6%-kal emelték a járandóságot, és ennek megfelelően egy összegben kifizették az előző hónapokra vonatkozó különbözetet is. A korrekció jellemzően a novemberi kifizetéskor történik, így volt ez 2025-ben is.

Az állam januárban a tervezett általános infláció mértékével emeli a nyugdíjakat, majd évközben a nyugdíjas infláció szerint korrigál.

Az állam januárban a tervezett általános infláció mértékével emeli a nyugdíjakat, majd évközben a nyugdíjas infláció szerint korrigál.

Miért nem érdemes kizárólag az állami nyugdíjra építeni?

Az eddigiekből tehát jól látszik, ha nyugdíjasként is meg akarjuk őrizni a jelenlegi életszívonalunkat, akkor nem támaszkodhatunk csak az állami nyugdíjra. Nyilván az ember nem nevel már gyereket, kevesebbet utazik, mégis szeretne megengedni magának egy-egy nyaralást, egy színházat vagy néha egy ebédet valamelyik vendéglőben. De ezeknél fontosabb, hogy a növekvő élelmiszer- és energiaárak mellett ne kelljen azon aggódnunk, hogy vajon mondjuk télen hogy jövünk ki a pénzünkből.

Érdemes tehát már jóval a nyugdíjbavonulás előtt felkészülni időskori anyagi biztonságunkra, ezzel kiegészítve a jövőben várhatóan az eddiginél is kiszámíthatatlanabb állami nyugdíjat.

Nyugdíj-előtakarékosság: minden év számít

Fentiek tükrében nem véletlen, hogy az állam is igyekszik ösztönözni az öngondoskodást, ezért három nyugdíj-előtakarékossági megoldást is támogat: az azokba való éves befizetések után 20% adó-visszatérítést igényelhetünk.

A három módozat persze különböző szempontok szerint eltér egymástól, ezért mindenkinek érdemes alaposan utánajárni a feltételeknek és a lehetőségeknek mielőtt dönt, hogy melyiket választja.

Az azonban minden megtakarításra igaz, hogy érdemes minél előbb belevágni, hiszen a legnagyobb szövetségesünk az idő. Minél korábban kezdünk el félretenni, annál hosszabb ideig dolgozhatnak a befizetéseink és a hozamok – így a kamatos kamat hatása miatt akár kevesebb havi befizetéssel is megfelelő célt érhetünk el.

Mennyit ér majd a nyugdíjunk? Most tehetünk érte

A nyugdíj értékét végső soron nem az mutatja meg, mekkora összeg érkezik a számlánkra, hanem az, hogy mennyit tudunk vásárolni belőle. Az infláció éppen ezért hosszú távú kockázat: ami ma elegendőnek tűnik, az évtizedek múlva már egészen más életszínvonalat jelenthet.

Az állami nyugdíjrendszerre és a nyugdíjemelésre támaszkodni a jövőben egyre kockázatosabb, hiszen a demográfiai folyamatok miatt az állami ellátás várhatóan még kevesebbre lesz elegendő. Ezért az öngondoskodás egyre nagyobb szerepet kap: tőlünk is függ, hogy mennyire lesz kiszolgáltatott a megélhetésünk az árak változásának.

Ha időben elkezdjük kihasználni a különféle privát nyugdíjcélú megtakarítási lehetőségeket, viszonylag alacsony havi befektetéssel is jelentős összegekre tehetünk szert. Így tudatossággal és előrelátással nyugdíjas éveinket is anyagi biztonságban tölthetjük. Ezzel pedig nemcsak jobb életszínvonalon élhetünk időskorunkban, hanem akár a gyermekeinknek és unokáinknak is segíthetünk!