A korai „nyugdíjba vonulás” mindannyiunk számára vonzó lehetőség, hiszen hosszú évtizedeken át a munkáról szól az életünk, és amikor pedig végre letehetjük mindennapjaink legmeghatározóbb terhét, már rendre túl idősek, rosszabb esetben betegek és gyengék vagyunk ahhoz, hogy igazán élvezhessük azt a világot, amely szinte észrevétlenül suhant el mellettünk.
Nem beszélve arról, hogy idős éveinkben szintén meg kell küzdenünk a megélhetésünkért – ez a veszély ráadásul a jövő nyugdíjasaira nem is csak esetleg, de egész biztosan leselkedik.
Nem csoda hát, hogy olyan nagy visszhangra talált a FIRE mozgalom (más írásmóddal F.I.R.E. mozgalom), amely arról szól, hogy hogyan is fordíthatunk hátat a munkának akár már 30-40 évesen – voltaképpen ezt nevezik „korai nyugdíjnak”. Vagyis nem arról van szó, hogy már fiatalon nyugdíjat folyósítanak számunkra, hanem hogy van egy olyan megtakarításunk, amelyik elegendő ahhoz, hogy ne kelljen többé dolgoznunk.
De vajon pontosan mi ez a mozgalom, hogyan képesek már fiatalon is megteremteni egy olyan pénzügyi hátteret, amelynek birtokában lehetővé válik a korai visszavonulás? Bárki számára elérhető alternatíva ez, vagy csupán a nagyon gazdagoknak nyílik rá lehetőségük? Mit csinál az, aki már nem dolgozik? Lehet, hogy elkezdődik a munka utáni társadalom kora?
Ezeknek a kérdéseknek járunk utána, és megnézzük azt is, átlagemberként mit hasznosíthatunk a mozgalom tanulságaiból. Milyen mozzanatok azok, amelyek segítségével valóban anyagi biztonságban vághatunk neki a munkán kívüli életnek – bármikor is kezdődjék az számunkra?
Mi az a FIRE mozgalom?
Az irányzatot jelölő mozaikszó két angol kifejezés, a Financial Independence (= pénzügyi függetlenség) és a Retire Early (= korai nyugdíj) kezdőbetűiből tevődik össze. Hívei arra törekszenek, hogy minél előbb megteremtsék azt az anyagi hátteret, amelynek birtokában már fiatalon kivonulhatnak a munka világából.
A FIRE mozgalom követői jelentősen visszafogják a kiadásaikat annak érdekében, hogy minél korábban anyagilag függetlenné váljanak és felhagyhassanak a munkával.
A könyv, amelyben a mozgalom alapvetéseit találjuk, először 1992-ben jelent meg. Vicky Robin és Joe Dominguez: Your Money or Your Life című műve az Egyesült Államokban a 2000-es években lett rendkívül népszerű, és indította el a FIRE-t, amely hazánkban 2010 után kezdett egyre nagyobb visszhangra és több követőre találni.
Az irányzat trenddé válását mi sem mutatja jobban, mint hogy a Reddit 2011-ben indult FIRE fórumának jelenleg 1,3 millió tagja van. Nálunk is egyre több fiatalt foglalkoztat a korai nyugdíjba vonulás lehetősége, és már hallunk olyan 30-40 évesekről, akinek sikerült is megvalósítaniuk ezt a célt.
A nyolcvanas-kilencvenes években születettek körében népszerű
A mozgalom főként a millenniumi generáció körében lett népszerű, nem véletlenül. Az 1981 és 1996 között születettek számára a munkavállalói lét már nem hozza azokat az előnyöket, amiért megérné részese lenni a taposómalomnak.
A gazdasági elemzők már előre jelezték, hogy valószínűleg ez lesz az első olyan generáció, amely már nem fog tudni ugyanannyi munkával ugyanakkora vagyont felhalmozni, mint szüleik vagy az előttük járó X generáció.
Ezt a negatív kilátást még tovább erősítette a gazdasági válság: a milleniumi nemzedék ekkor még nem rendelkezett olyan megtakarítással, ami segítséget jelentett volna, és jövedelmi viszonyaik még évekkel később is tükrözik a nehézségeket. A felmérések szerint a karrierjüket 2009-ben kezdők még 10 évvel később is kevesebb jövedelemből voltak kénytelenek megélni, mint a korábbi vagy későbbi generációk.
Pedig a milleniumi korcsoport tanult tovább a legnagyobb arányban (szülei támogatásának és a diákhiteleknek is köszönhetően), de nagy részük máig nem tudott önerőből vagy akár hitellel sem ingatlant vásárolni. Megtakarítani a bérleti díjak és a kisebb jövedelmek miatt kevésbé tudnak, munkájukhoz viszont kénytelenek ragaszkodni a diák- vagy ingatlanhitelük miatt.
A pénzügyi függetlenséghez és a korai nyugdíjba vonuláshoz ugyanakkor tulajdonképpen nem kell sem gazdag családi háttér, sem igazán sikeres vállalkozás – a FIRE követői egyszerű munkavállalók, akik azonban egy kicsit másképp gondolkodnak a munkáról, a pénzről és az életükről.
A FIRE gondolati háttere
Ahhoz, hogy megértsük a mozgalom filozófiai hátterét, érdemes nekünk is kicsit más szemmel néznünk a saját munkavégzésünkre. Hacsak nem azon kevesek közé tartozunk, akiknek hobbija és hivatása a munkája, akkor bizony gyakorlatilag azért dolgozunk, hogy fogyasztásunkat, szükségleteinket fedezni tudjuk.
Minél többet fogyasztunk és minél nagyobb igényeink vannak, annál több időt kell munkára szánnunk. Még akkor is így van ez, ha kötött munkaidőben, mindennap ugyanannyi órát töltünk el munkával – hiszen például ha fizetésünknek csak a felét költenénk el, elég lenne egy részmunkaidős állás is, vagy a megmaradt összegeknek köszönhetően elméletben fizetés nélküli szabadságra is mehetnénk.
Sokszor pedig még a nyugdíj mellett is szükség van a mellékkeresetre, és minden bizonnyal ez egyre inkább így lesz, hiszen a jövőben egyre kevesebb állami nyugdíjra számíthatunk. Így már azzal is szabadidőt nyernénk, ha a kevesebb fogyasztás és a több félretett pénz révén nem kellene a nyugdíjas kor elérése után is dolgoznunk.
A könyv és a mozgalom épp erre az összefüggésre világít rá: fogyasztásunkért munkával, vagyis a szabadidő, valamint a függetlenség hiányával fizetünk. Márpedig életünk véges, és fontos lenne, hogy minél több olyan időt hasítsunk ki belőle magunknak, amelyet szabadon tölthetünk, élvezhetünk.
Azonban, lássuk be, a pénz megteremtésének rabságában telnek legegészségesebb, legszebb éveink. Pedig fogyasztásunk sokszor túlzó, messze meghaladja a szükségleteinket.
Felesleges és értelmetlen dolgokra költünk, holott ez azt eredményezi, hogy a munkával töltött időt hosszabbítjuk meg. Ha kevesebbet költenénk, sokkal többet tudnánk megtakarítani, és sokkal hosszabb lenne az az időszak az életünkből, amely függetlenségben, élvezetes tevékenységek közepette telne.
A FIRE követői ennek a szemléletmódnak a jegyében drasztikusan visszafogják a kiadásaikat. Teszik mindezt annak érdekében, hogy mielőbb megteremtsék a pénzügyi függetlenséget – ami egyúttal tehát a munkával való felhagyást is jelenti.
A keményvonalas FIRE-esek akár éves bevételeik 70%-át is megtakarítják, nem rendelnek pizzát, nem járnak moziba, nem mennek el nyaralni. Csupán a legszükségesebb kiadásokra áldoznak pénzt, a megtakarított összeget pedig befektetik. Mindezt pontosan kiszámított módon teszik – nézzük meg, hogyan.
Így számolják ki, mennyi ideig és mekkora összeget kell félretenni
A FIRE követőinek először is meg kell határozniuk, hogy hány évet szeretnének munka nélkül tölteni, és mekkora havi összegre lesz szükségük a pénzügyi függetlenség időszakában.
A mozgalom nem a jelentős, kimagasló életszínvonalat lehetővé tévő vagyon megteremtésére törekszik: követői a „korai nyugdíj” után sem szándékoznak hátat fordítani a visszafogott költekezésnek. Egyrészt azért, mert így nyilván kevesebb pénzt kell összegyűjteniük, másrészt pedig szemléletmódjuk eleve ezt diktálja: nem tartják sem helyesnek, sem boldogítónak a túlzott fogyasztást.
A félretenni kívánt összeget az úgynevezett 25-szörös (vagy másik elnevezéssel 4%-os szabály) segítségével határozzák meg, amely az inflációt is figyelembe véve állapítja meg, mennyi pénzre van szükség ahhoz, hogy akár fel is lehessen mondani a munkahelyen, és csak a befektetések hozamaiból lehessen élni.
A szabály hátterében a texasi Trinity Egyetem csaknem 70 évet felölelő kutatása áll, amelynek során Daniel T. Walz, Carl M. Hubbard és Philip L. Cooley különböző portfóliókat vizsgáltak. A befektetési portfóliókat eltérő részvény-kötvény megosztásban, 15-20-25-30 éves időtávon tesztelték, és megnézték, mekkora kifizetési rátával milyen eredmények érhetők el.
A vizsgálat eredményeképp a 4%-os kifizetési ráta bizonyult a legbiztonságosabbnak: mindegyik befektetés kitartott az időszak végéig. Ezenkívül az is világossá vált, hogy az éves megélhetési költségeknek huszonötszörösét kell félretenni ahhoz, hogy hozamai 30 éven át biztosítsák a kiadások fedezését (ezért is hívják 25-szörös szabálynak is).
Ezt a kutatást alapul véve a FIRE követői azzal számolnak, hogy a munka világából kilépve, ha évente csak 4%-ot vesznek ki a befektetésükből, akkor nem fog elfogyni az összegyűjtött pénz, és mindvégig finanszírozni tudják majd kiadásaikat.
Kérjen díjmentes nyugdíj tanácsadást és tudja meg, hogy Önnek személyre szabottan melyik a legjobb megoldás!
Magyarországon is van esély a korai nyugdíjra?
Ehhez azonban előbb meg kell teremteni az évente szükséges bevétel huszonötszörösét – sőt, sokan inkább, a biztonság kedvéért,a harmincszoros szorzót alkalmazzák. Hogy ez 15–20 éven belül meglegyen, ahhoz fizetésünknek elég jelentős részét félre kell tennünk.
A mozgalom pedig nem a hazai jövedelmi viszonyok égisze alatt született: Amerikából indulva előbb az angolszász területeken terjedt el, majd Nyugat-Európában is megkezdte hódító körútját. Vajon magyarországi munkavállalóként is van lehetőség a korai visszavonulásra?
Akiknek már sikerült
A válasz egyszerre igen és nem. Igen, mert hazánkban is vannak, akik ezt már megcsinálták vagy épp jó úton haladnak céljuk felé.
Méghozzá úgy, hogy ehhez nem feltétlenül állt rendelkezésükre kezdőtőke: nem is egy sikeres vállalkozás vagy váratlan szerencse segítette hozzá őket. Egyszerűen csak sokat dolgoztak, keresetükből igyekeztek a legkevesebbet költeni, a megmaradt összegeket pedig befektették.
A befektetés aztán folyamatosan hozamokat termelt, ezáltal passzív jövedelemre tettek szert, vagyis már nem nekik kellett dolgozni, hanem a pénzük dolgozott helyettük.
A válasz pedig egyszersmind azért is nemleges, mert azért kell hozzá több minden is: először is, jellemzően magasabb jövedelemmel rendelkeztek a sikert elért fiatalok. Ám e területen is találunk ellenpéldát: Petró István 200.000 Ft-os fizetéssel vágott bele 2016-ban, és bár célját még nem érte el, igencsak közeledik hozzá.
A magasabb jövedelem mellett a pénzügyekhez való affinitás sem árt, és persze igen jó gazdálkodási fegyelemre is szükség van.
Azonban még ezekkel együtt is elmondható, hogy voltaképpen valóban lehetséges úgy is a pénzügyi függetlenség elérése, ha nem értünk a befektetésekhez, és keresetünk sem kimagasló – csak hosszabb időbe fog telni, mint azoknak, akik e két előnnyel felvértezve vágtak neki a FIRE útjának.
Megnézzük majd, pontosan mennyi időt és mekkora lemondást is kíván ez egy átlagkereset esetén, de előbb lássuk, hogyan sikerült azoknak, akik mára már fiatal nyugdíjasok.
A mozgalom leghíresebb hazai képviselője, Takács Szabolcs 12 évnyi munkával teremtette meg azt az anyagi hátteret, amelynek birtokában ma már nincs szüksége arra, hogy dolgozzon.
Ő némi előnnyel indult, hiszen egyrészt pénzügyi főiskolát végzett, másrészt pedig otthonról is kapott egy kis segítséget. A főiskola utolsó évében ugyanis már munkába állt, de a diplomaosztóig még szülei finanszírozták a kiadásait, és egy kis garzonba is beköltözhetett a testvérével.
Így összegyűjtött egy kis kezdőtőkét, amelyet befektetett. Kiadásait a lehető legminimálisabb szinten tartva jövedelmének 30-60%-át félre tudta tenni – mivel az átlagnál magasabb keresete volt, így szépen gyűlt a pénz a befektetéseiben.
Ingatlanokat és részvényeket vásárolt, a hozamokat pedig újra befektette. Ma már csak kedvtelésből dolgozik, jógát oktat vagy épp kamiont vezet, valamint a 30-as nyugdíjas című blogjában ad tanácsokat mindazoknak, akik szintén szeretnék megvalósítani a korai visszavonulást.
A befektetések terén a FIRE tagjainál sokszor találkozhatunk a tőzsdei részvények kifejezéssel, ami riasztó lehet azok számára, akik nem jártasak a pénzügyekben. Ám ne a klasszikus, árfolyamokat folyton figyelő, vásárló és eladó tőzsdézésre gondoljunk.
Sólyomi Dávid, aki harmincas éveiben már szintén elérte a pénzügyi függetlenséget, ma már akár igen magas színvonalon élhetne pusztán befektetéseinek osztalékaiból. Világszerte tanítja is, hogy hogyan lehet megteremteni a függetlenséghez szükséges pénzügyi hátteret az osztalékfizető részvények segítségével. Egyszerűbb, mint gondolnánk, mivel ez a fajta tőzsdézés nem kíván komoly pénzügyi tudást, és nem kell szünet nélkül nyomon követni az árfolyamváltozásokat.
Ő ugyanis nem végez tranzakciókat, hanem csupán megveszi és megtartja a részvényeket. Olyan cégek értékpapírjaiba fektet be, melyek meghatározott időközönként (negyedévente, félévente vagy évente) osztalékokat fizetnek a részvénytulajdonosoknak.
Az árfolyamok alakulása az osztalék kifizetésére nincs hatással, így leginkább csak azért kell figyelni, hogy olyan időben jusson hozzá egy megbízható cég osztalékfizető részvényéhez, amikor annak kedvező az ára.
Portfóliója heti 1-2 órányi odafigyeléssel karban tartható. Megtakarított pénzéért és az osztalékokért is újabb részvényeket vásárol, az évente felvett osztalékok pedig így egyre nagyobb összeget tesznek ki.
Mindezt nyilván leegyszerűsített elmondása annak, ahogyan Sólyomi Dávid megteremtette, és tartja fent továbbra is pénzügyi függetlenségét, ám voltaképpen valóban bárki elsajátíthatja ezt a jellegű befektetési stratégiát Osztalékból szabadon című könyvéből vagy egyéb szakirodalmakból.
Ezek a befektetési lehetőségek tehát bárki előtt nyitva állnak, és akár olyan pénzügyi terméket is választhatunk, amit szakemberek kezelnek helyettünk. A FIRE-nek nem is ez a leghangsúlyosabb eleme: az a legfontosabb, hogy kiadásaink minimalizálásával rendszeresen megteremtsünk egy szabadon befektetethető összeget.
A befektetés hozamai (vagy épp az osztalékok) pedig idővel elérik azt a szintet, hogy visszavonulhatunk a munkából, és csupán passzív jövedelmünkből fedezzük kiadásainkat. De vajon mennyi időbe telne ez átlagjövedelem esetén, mennyiből kellene megélnünk, hogy megvalósíthassuk pénzügyi függetlenségünket?
Mennyire reális, hogy bárki meg tudja csinálni?
Természetesen több tényezőtől is függ, hogy milyen esélyek vannak a korai visszavonulás megteremtésére. Nem mindegy, hogy milyen hozamokat tudunk elérni a befektetésekkel, mekkora összegből tudnánk megélni, vagy hogy hány évünk van a takarékoskodásra.
Azt is figyelembe kell venni, hogy állami nyugdíjra sem tarthatunk számot, ha csak pár évet töltünk munkával: 20 év szükséges a teljes, és 15 év a résznyugdíjhoz. Ha 15 évnél is kevesebb a szolgálati időnk, akkor csak az időskorúak járadékát igényelhetjük szociális alapon.
Amennyiben korán nyugdíjba szeretnénk vonulni, először részletes pénzügyi tervet szükséges készítenünk.
A képet árnyalja, hogy 20-30 év múlva egyébként is igen alacsony nyugdíjra számíthatunk, így nagyon is indokolt, hogy ne csak a nyugdíjkorhatár eléréséig, de az életünk végéig szükséges összeggel kalkuláljunk. Az esetlegesen járadékként kapott minimális összeggel így a következőkben nem számolunk.
A 4%-os szabályt alkalmazva először is állapítsuk meg, hogy mekkora összegből tudunk megélni egy-egy hónapban.
Ha ez például 300.000 Ft, akkor évente 3.600.000 Ft-ra lesz szükségünk. Ezt az összeget kell megszorozni 25-tel, összesen tehát elméletileg 90 millió forinttal kell rendelkeznünk ahhoz, hogy visszavonulhassunk a munkától.
Ez nyilván rengeteg pénz, de a befektetéseknek és a kamatos kamat elvének köszönhetően nem nekünk kell megdolgozni minden egyes félretett forintért, hiszen a pénz önmaga is dolgozik, termeli a hozamokat.
Ha évi 5%-os hozamot feltételezünk, akkor gyakorlatilag 20 év alatt már havi 220.000 Ft megtakarításával elérhetjük ezt az eredményt: az általunk befizetett összegek 53 millió forintot tesznek ki az évek alatt, a kamatos kamat pedig ehhez ad hozzá még 37 millió Ft-ot.
Ha csak 15 évet szeretnénk a munka világában eltölteni, akkor ugyanehhez az eredményhez már havi 340.000 Ft-ot kellene megtakarítanunk.
Ha viszont rendelkezünk kezdőtőkével, akkor jóval könnyebb a helyzetünk. 10 millió forint indulótőkével például 20 éves megtakarítással már havi 160.000 Ft-ot kell csupán félretennünk, hogy összegyűljön 90 millió forint.
A magyar átlagkereset azonban a 2022. márciusi adatok szerint nettó 352.200 Ft volt. Jól látható, hogy ebből 340.000 vagy 220.000 Ft-ot igencsak nehéz lenne félretenni, a 15-20 éves időintervallum tehát egészen biztosan nem jöhet szóba.
Ha azonban 25 évet szánunk erre, akkor 154.000 Ft-ot kellene havonta megtakarítanunk. A megélhetésre így maradna 198.200 Ft, amely már egy igen visszafogott életmódra elég lehet, amennyiben nem kell például albérleti díjat fizetnünk.
Ha valaki 25 évesen átlagkeresettel rendelkezik, akkor tulajdonképpen megvan az esélye arra, hogy 50 éves korára megteremtse anyagi függetlenségét. A képlet azonban ennél kissé összetettebb.
A FIRE hátrányai
Mindezt ugyanis egyrészt a 25-ös szorzóval számoltuk, a biztonságosabb 30-as szorzóval már 108 millió forintot kellene félretenni. Ez 25 év alatt havi 185.000 forint megtakarítását jelentené, tehát a mostani átlagkeresettel számolva csak 167.200 Ft maradna a megélhetésre – ami már nagy lemondásokat jelent.
Másrészt pedig 5%-os hozammal számoltunk, amelyre azonban nem lehet biztonsággal alapozni. Ezért is nem veszélytelen ez a fajta vállalkozás, hiszen előfordulhat, hogy nagyot csökkennek a hozamok, vagy épp a részvényeink zuhannak be.
Ennek kivédésére persze alkalmasak a jól diverzifikált, pénzügyi szakemberek által kezelt portfóliók, ám a FIRE nem csupán ezeket a veszélyeket rejti magában.
A múltban ugyanis valóban működött ugyan ez a fajta „korai nyugdíj”-előtakarékosság, de egy teljesen más gazdasági és társadalmi környezet volt jellemző. Ma a munkavállalók számának csökkenése kisebb megtakarítási rátát és így alacsonyabb kamatokat vetít előre, amelyeket az infláció még tovább csökkenthet.
A megtakarításunk ennek következtében lassabb ütemben növekedhet a feltételezettnél, azonkívül az összegyűjtött tőke sem feltétlenül lesz elég annyi időre, mint amennyit munka nélkül kívántunk tölteni.
Ezek fényében igen nehéz előre megmondani, pontosan mennyi ideig is kellene aszkéta módjára élnünk a mindennapjainkat, és azt sem tudjuk biztonsággal felmérni, hogy milyen anyagi háttér birtokában fordíthatnánk hátat a rendszeres aktív jövedelmünknek.
Azonkívül a FIRE életmód számos lemondással jár, amelyek épp a legszebb éveinket árnyékolják be.
A kihagyott élmények, a szociális háló leépülése, az esetleges elmagányosodás súlyos árnak tűnik a korai nyugdíjért cserébe. Ráadásul, ha például már 40 évesen sikerül nyugdíjba vonulunk, és 60 évesen döbbenünk rá, hogy mégsem lesz elég a megmaradt pénzünk, akkor már nem lesznek munkakapcsolataink és felmutatható referenciáink, hogy ismét megfelelő bevételi forrást találjunk.
A FIRE előnyei
Vannak azonban a FIRE-nek kevésbé drasztikus irányzatai, és számos megfontolandó, sőt, követendő elemet is találunk az általa képviselt szemléletmódban.
- A Lean FIRE a valóban extrém módon takarékoskodók csoportját jelöli.
- A barista FIRE irányzatát követők viszont csak csökkentik a kiadásaikat, a megmaradt összegeket pedig befektetik annak érdekében, hogy részmunkaidőben dolgozhassanak. Ők tehát nem fordítanak teljesen hátat a munkavégzésnek.
- A Fat FIRE egyszerűen csak az addiginál több megtakarítást tűzi ki célul, és főként befektetésekkel operál, amelyek hozamaiból meg lehet valósítani egy visszafogottan költekező életvitelt.
- A Coast Fire hívei aktívan dolgoznak is, de nem szükségből: a megtakarítások elegendőek, hogy kilépjenek a munka világából, ám ők ezt mégsem teszik. Helyette keresnek valami olyat, amit valóban élvezettel, kedvtelésből végeznek. (Erre láthattunk példákat is, hiszen a hírnévre szert tett magyar fiatal nyugdíjasok is mind tevékenykednek. Alkalomszerűen olyan munkát vállalnak, amit örömmel tölti el őket, és a tapasztalataikat is megosztják könyv, blog, videó vagy tréning formájában, amelyekből szintén szert tehetnek bevételre.)
Lehet tehát választani egy könnyebben tartható irányzatot is, a FIRE alapvető szemléletmódjából pedig valóban érdemes elsajátítani több hasznos gondolatot is.
A FIRE mindenkit gazdagíthat
A FIRE gondolkodásmód sajátja a kiadásaink felülvizsgálata, annak mérlegelése, hogy vajon valóban szükségünk van-e az adott termékre, szolgáltatásra.
Ha ezt a megtakarítás lehetőségének fényében vizsgáljuk, akkor a kérdés már nem csupán az, hogy feleslegesen költekezünk-e, hanem az is, hogy vajon mennyit nyerünk vele, ha nem tesszük.
A FIRE mozgalom alapgondolata rámutat, hogy a pénzünk nem akkor éri a legtöbbet, ha elköltjük, hanem ha befektetjük.
Ha nem adunk ki például egy új okosórára 150.000 Ft-ot, akkor 20 éves befektetéssel már 400.000 Ft-ot „csináltunk belőle”. Tíz ilyen lemondással 4 millió forintra tehetünk szert, amely több hónapnyi fizetés nélküli szabadságra ad lehetőséget – ezt pihenéssel, barátainkkal, családunkkal, élményeket szerezve is tölthetjük.
De ezt a szemléletet akár a legkisebb vásárlásnál is alkalmazhatjuk: akarok még egy órát dolgozni azért, hogy ezt megvehessem? Vagy többet érne a nyugodt lazulással, családi beszélgetéssel töltött idő?
És itt eszünkbe juthat a FIRE mozgalmat elindító könyv egyik fontos alapgondolata, amely rávilágít egy hármas összefüggésre. Ez az élet végessége, a fogyasztás és a munka között áll fenn.
Ennek értelmében ahhoz, hogy fogyasztásunk kiadásait fedezni tudjuk, dolgoznunk kell. Ám az élet véges, aminek így nagy részét munkával töltjük. Ha kevesebbet fogyasztunk, kevesebbet kell dolgoznunk is, és több jut számunkra az életből, annak élvezetéből.
Ez rámutat a megtakarítások fontos szerepére is: az előzőekből következik, hogy a pénzünk nem akkor éri a legtöbbet, ha elköltjük, hanem ha befektetjük. A rendszeres megtakarítás pedig még nagyobb jelentőséggel bír: a fenti példánál maradva mondjuk 20 év során lemondunk 10 okosóra-jellegű bevásárlásról, vagyis félreteszünk 10 alkalommal 150.000 forintot.
Ezen felül azonban havonta még be is fizetünk rendszeresen a megtakarítási számlánkra. Legyen ez csupán egy minimális összeg, 5000 Ft. Ez esetben 20 év múlva nem 4, hanem 6 millió forintunk gyűlne össze.
A FIRE filozófiáját tehát kétségkívül érdemes szem előtt tartani, és mindazokat az elemeket, amelyek hozzásegítenek bennünket egy pénzügyileg kiegyensúlyozottabb jövő megteremtéséhez, a saját életünkben is alkalmazni.
Sőt: tovább is gondolhatjuk, méghozzá kétféleképpen is!
Hozzunk ki belőle még többet!
Először is, tovább fokozhatjuk a kamatos kamatok áldásos hatását. Hazánkban ugyanis léteznek olyan pénzügyi termékek, amelyek saját befizetéseinket állami támogatással toldják meg. Ilyenek a nyugdíjcélú megtakarítási termékek. Ezekkel az öngondoskodási konstrukciókkal mindenkinek rendelkeznie kellene, hiszen ma már köztudott tény, hogy a jövőben drasztikusan csökkenni fog az állami nyugdíjak összege.
A szakértők előrejelzése szerint már a 20-30 év múlva nyugdíjba vonulók is csupán a jelenlegi juttatások felére számíthatnak. Ez pedig olyan megélhetési gondokat vetít előre, amelyeket csak akkor tudunk elkerülni, ha saját magunk teremtjük meg idős éveink anyagi biztonságát.
A nyugdíjszakértők folyamatosan figyelmeztetnek az öngondoskodás fontosságára, és az állam is erre ösztönzi az embereket az adó-visszatérítés kedvezményével: a nyugdíjcélú megtakarítások számláján minden évben hozzáírja az éves befizetéseink 20%-át, maximum 100–150.000 Ft-ot. Sőt: ha többféle ilyen megtakarítást indítunk, akkor évente akár 280.000 Ft-ot is kaphatunk.
Az általunk befizetett összegek így évről évre gyarapodnak az állami támogatással, amelyek szintén hozamokat termelnek. Ennek köszönhetően egy 25 évesen indított, 20.000 Ft havi díjas megtakarítás esetében csaknem 7 millió forintot nyerhetünk az adó-visszatérítéssel és hozamaival – a nyugdíjkorhatár elérésekor pedig állami nyugdíjunk mellé pedig egy összegben 42 millió Ft-ot, vagy havi 300.000 Ft kiegészítést kaphatunk.
Vagyis pontosan ugyanannyit, mint amennyit egy FIRE-életmóddal 45 éves korára elérne egy 25 éves fiatal, ahogyan azt fentebb (Mennyire reális, hogy bárkinek sikerülhet? című bekezdésünkben) kiszámoltuk. Ám 20 éven át havi 220.000 Ft-ot kellene félretennie, míg egy nyugdíjbiztosítás esetében mindehhez csak havi 20.000 Ft megtakarítására van szükség – igaz, 40 éven át.
Akár a gyermekünknek is megteremthetjük a korai nyugdíj lehetőségét
A saját anyagi függetlenségünk és gondtalanságunk megteremtése mellett ezt a gondolatmenetet a gyermekünkhöz kapcsolódva is folytathatjuk: ha mi már nem is tudunk idejekorán visszavonulni a munkából, mert mondjuk már eleve idősebbek vagyunk vagy másként terveztük meg az elkövetkező időszakot, gyermekünknek mindezt még lehetővé tehetjük.
Hiszen, ahogy azt a fentiekben láthattuk, kezdőtőke birtokában a FIRE mozgalom követői is hamarabb és kisebb lemondásokkal el tudják érni a pénzügyi függetlenséget.
Egy gyermekcélú megtakarítással például mi is gyermekünk kezébe adhatunk egy olyan indulóösszeget, amelyet aztán belátása szerint akár korai nyugdíj céljára is fordíthat. Vagy éppen a Coast FIRE szellemében tovább dolgozhat úgy, hogy már nincs rászorulva.
Ehhez persze gyermekünket is pénzügyi tudatosságra kell nevelnünk, amely a FIRE-től függetlenül is alapvető fontosságú. Ha gondot fordítunk arra, hogy a helyes gazdálkodást, a megtakarítás jelentőségét megtanítsuk számára, akkor olyan felelős pénzügyi szemléletet adunk neki, amely egész életét meghatározza majd.
A gyermekcélú megtakarításokat természetesen nem elsősorban arra találták ki, hogy abból valaki a FIRE mozgalom követőjévé válhasson: gyermekünk továbbtanulását, életkezdését szokás megalapozni vele, de éppen azért, mert rugalmas konstrukciókról beszélünk, akár az ilyen célú felhasználásuk sem elképzelhetetlen. A hosszú távú befektetés mindenhogyan nagy hasznunkra lesz, és számottevően gyarapítja félretett forintjainkat.
A FIRE ugyanakkor ütközhet is megszokott gondolkodásunkkal, hiszen a mai társadalom még igencsak a munkaalapú életet helyezi előtérbe – gyermekünk számára nem feltétlenül egy rövid karriert képzelünk el. Sőt, különösnek is tűnhet, hogy valaki már 30-40 évesen nyugdíjba vonuljon. Ez akár erkölcsi kérdéseket is felvet: nem léhűtő az, aki nem dolgozik a nyugdíjkorhatár eléréséig? Mi lenne a gazdasággal, a GDP-vel, az egész társadalmunkkal, ha ezentúl ez lenne a trend, és minden fiatal a korai nyugdíjazásra törekedne? Egy kitérő erejéig gondolkodjunk el ezen is!
Eljön a munka utáni társadalom kora?
Ám érdemes más szempontból is megvizsgálni mindezt, és másfajta kérdéseket is feltenni: vajon milyen lenne az a társadalom, amelyben stresszmentes, pénzügyi kiadásaikra tudatos, magukat életük végéig anyagi biztonságban tudó emberek élnek?
Az is lehet, hogy valami olyan tevékenységet végeznének, amelyre a leginkább hivatottak, tehát a legjobban teljesítenek benne? És mi lesz az automatizálással, a mesterséges intelligencia térhódításával? Biztos, hogy a gyermekünk bátran válogathat majd a munkahelyek között?
Számos társadalomtudós tette már le a voksát amellett, hogy tulajdonképpen eljött az ideje a post-work society korának, vagyis a munka utáni társadalomnak. Jelenleg ugyanis olyanná vált a munka világa, hogy az több szempontból is átgondolásra szorul.
Többek között íme néhány, valóban elgondolkodtató állításuk:
- Bármennyire természetes már számunkra, a foglalkozásként végzett munka csak egy rövid időszak az emberiség történetében: a 17. századtól jelent jelent meg értékként, a státusz alapjaként, hiszen azt megelőzően épp az jelentett magas minőséget, ha valaki nem dolgozik;
- Mára viszont kiüresedett a munka értékvilága: már nem ad életszínvonal-emelkedést, önbecsülést, karriert – már csak egy taposómalom-jelleg maradt, amiért még jutalom sem jár.
- Az automatizálásnak és a felesleges munkaköröknek köszönhetően már régóta nem is lenne szükség arra, hogy napi 8-10 órákat dolgozzunk, amit jól mutat, hogy a rövidített munkaidő és munkahét gazdaságilag is hatékonyabbnak bizonyult a kísérletekben.
- Már a diplomások közül is rengetegen diplomát nem igénylő munkakörben dolgoznak, értelmetlenül felduzzadtak a munkakörök.
- Számos olyan munkát végeznek az emberek, ami voltaképpen csak azért jött létre, mert dolgozunk. Nincs időnk például főzni, ezért ételeket rendelünk, amelyeket elkészítenek számunkra, a futár pedig kiszállítja.
- Ráadásul, ha dolgozunk, akkor többet fogyasztunk (pl. előre csomagolt étel, autó). Ezekért egyrészt szintén meg kell dolgoznunk, másrészt nemhogy hasznot hoznánk a világnak, de épp ellenkezőleg, hiszen még a bolygót is károsítjuk. (Jól mutatja a koronavírus-járvány alatti leállás is, milyen üdítő lenne a Földnek is a kevesebb munka).
- Maguk a munkavállalók is sokszor feleslegesnek ítélik meg saját munkakörüket abból a szempontból, hogy építő jellegűek-e a világra, a társadalomra nézve – ez pedig pszichésen is megterheli őket.
- Eközben a valóban hasznos munkákat nem értékelik, például a gyerekekről, idős szüleinkről való gondoskodást, háztartások vezetését, saját élelmiszerünk megtermelését. Az ENSZ 2015-ös jelentése szerint a világban végzett munkák 41%-a százaléka ilyen, fizetés pedig nem jár értük.
- A felnőtt emberi élet egészét a munka uralja: pihenünk azért, hogy regenerálódjunk, és hatékonyabban tudjunk dolgozni. Olyan képességek elsajátítására fordítjuk az energiánkat, ami a munkánk szempontjából hasznos. Jogaink (pl. társadalombiztosítás), kapcsolataink, szabadidőnk egy részét is a munka határozza meg. Ez a mindent átszövő jelleg elveszi tőlünk az emberi élet lényegét.
Ezek az anomáliák jól mutatják, hogy a rendszer már az összeomlás felé tart – vélik a post work society teoretikusai. A világ kizsákmányolja az emberi és természeti erőforrásokat, miközben még tovább próbál növekedni, ami pedig biztos recept a véget éréséhez.
Meglehet hát, hogy a jövőben már kevesebb munkahely, kisebb munkaidő fogja egyébként is jellemezni társadalmunkat, és a fiatalon nyugdíjba vonulás már korántsem lesz szokatlan gyakorlat…
A tisztességes nyugdíj elérhető
Ma azonban még valóban ritka, ha valaki már fiatalon kivonulhat a munka világából, és a FIRE extrém lemondásokkal járó irányzatát is kevesen képesek követni.
Megszívlelendő azonban az a szemlélet és gyakorlat, amelynek segítségével a korai nyugdíjat elérhették a mozgalom tagjai.
A fogyasztásunk átgondolása, kiadásaink észszerű keretek közt tartása számottevő megtakarítható összeget eredményezhet. A kulcsszó pedig a megtakarítás: ha ezeket a megmaradt forintokat befektetjük, akkor a jövőben sokkal többet fognak érni.
A FIRE-től ezt mindenképpen érdemes megtanulnunk. Az irányzat nem mindenki számára jelent valós lehetőséget, hiszen az éveken át tartó, drasztikusan minimalizált kiadásokat nem tudnánk, és nem is biztos, hogy akarnánk vállalni.
Ám az öngondoskodás már olyan valós alternatíva, amellyel lehet és kell is élnünk. Hiszen a jelenlegi nyugdíjhelyzet fényében nem csupán lehetőség, de kiút is: a jövőben minden bizonnyal kétségbeejtően alacsony összegű állami juttatás nem sodor bennünket pénzügyi válságba, ha van egy nyugdíjcélú megtakarításunk.
Mi több: megteremthetjük az anyagilag kiegyensúlyozott, akár új lehetőségeket, élményeket nyújtó idős éveket is. Olyat, amit mindannyian megérdemelnénk egy ledolgozott élet után.
Tegye meg az első lépést most!
